A DARWIN-PINTYEKET ÚJRA LECSAPTÁK!

A Darwin-pintyeket újra lecsapták…

írta: Szük Bendegúz L., 2015.04.08.

2015.02.12-én Pesthy Gábor billentyűzetéről olvashattuk az Origo lapjain, hogy “A Darwin-pintyek újra lecsaptak a kreacionistákra” [1]. Az alábbi sorokban erre a cikkre válaszolnék. Nem célom sem Pesthy Gábor, sem az Origo lejáratása, sokkal inkább konstruktívan szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mennyire fontos, hogy egy ilyen népszerű portál mit ír le egy eredethez kapcsolódó témakörben és ezzel hogyan befolyásolja a közvéleményt. Nagyon fontos, hogy a híradásokban az eredeti kutatási eredményeket ne ferdítsék el és ne hirdessenek olyan következtetéseket, amelyek nem vonhatók le.

Az Origo Tudomány rovata semmilyen hivatkozással nem látta el cikkét, így nem tudjuk, hogy milyen forrásból dolgoztak. Az eredeti publikáció a Nature [2] oldalán 2015.02.11-én jelent meg nyilvánvalóan Darwin napra időzítve (febr. 12.), amely a törekvések ellenére is néhány év alatt megkopott ünnep lett. Továbbá a nagyobb tudományos hírportálok közül sem aNational Geographic [3], sem a Science Daily [4], sem a Science Magazine [5], de még a BBC News[6] kapcsolódó híre sem említi a kreacionistákat a hír kapcsán, mint látni fogjuk, talán nem is véletlenül. Vagyis megállapíthatjuk, hogy az Origo kreacionistákra tett utalásai nagy valószínűséggel eredeti magyar szellemi termékek.

Darwin-pintyek

Először is fontos tisztáznunk, hogy milyen állatokra utal a Darwin-pintyek kifejezés?

Nőstény közepes földipinty (Geospiza fortis – Charlesjsharp/Wikimedia)

Charles Darwin 1835 őszén egy hónapot töltött a Galápagos-szigeteken. Elsődleges célja a geológiai megfigyelés volt, az állatvilágban is inkább a sokszavú poszáták keltették fel érdeklődését. Ugyanakkor társa több pintyet is lelőtt, amelyeket később Angliába szállítottak, ahol John Gould ornitológus osztályozta őket. Későbbiekben egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítottak ezeknek a pintyeknek, hiszen változatosságukban a darwini evolucionista elmélet igazolását látták. A pintyek alapvetően három tulajdonságukban térnek el egymástól: méretükben, csőreik alakjában és dalaik dallamában, ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ugyanezen három tulajdonság egy-egy fajon belül is több változatban van jelen, amely például fajon belül is eltérő táplálkozási szokásokhoz vezet. A galápagosi pintyekre Darwin-pintyek kifejezést a XX. században kezdték alkalmazni.

Miről ír az eredeti publikáció?

Ezek után röviden foglaljuk össze, hogy miről is szól a szóban forgó tudományos hír eredeti változata. A svéd Uppsalai Egyetem munkatársai kiegészülve néhány más kutatóval, mint a Princeton Egyetem kutató házaspárja Peter és Rosemary Grant, akik 40 évet töltöttek a Darwin-pintyek vizsgálatával, 120 egyed teljes génállományát térképezték fel, amely egyedek az összes ismert, összesen 15, Darwin-pinty fajt és két, kontinensen élő, közeli rokon fajukat képviselték. Meglepetésükre a következőket találták, idézve az eredeti Nature cikk kivonatából: “A fejlődéstörténeti (filogenetikai) elemzés a külső megjelenés (fenotípus) alapú rendszertannal szemben fontos eltéréseket mutatott ki. Kiterjedt bizonyítékát találtuk a fajok közötti génáramlásnak a teljes evolúciós szétterjedésben (radiáció). A keveredés (hibridizáció) kevert eredetű fajok megjelenését idézte elő.” Vagyis a feltételezéseik szerint korábban 1.5 millió évvel ezelőtt szétvált, különálló fajoknak gondolt pintyek mindig is rendszeresen keveredtek egymással. A 15 gálápagosi pinty faj közül a 6 a földipintyekhez (Geospiza) , további 5 a fapintyekhez (Camarhynchus) tartozik, vagyis a Darwin-pinty „fajok“ több, mint két harmadáról az eredeti cikk a következőt állítja: „A genetikai variációk kiterjedt egymás közötti megosztása egyértelmű, különösképpen a földi- és fapintyek között, ahol szinte semmilyen állandó eltérés nincs az egyes csoportok fajai között.“ A hegyescsőrű földipintyről (Geospiza difficilis) az is kiderült, hogy 6 szigeten él és olyan „faj“, amelynek csoportjait az evolúciós családfában egészen eltérő helyekre lehet beilleszteni, amely helyek a többi pintyfajjal kusza rokonsági fokot írnak le. Például az egyik csoportjuk a közepes és kis földipinttyel közelebbi rokonságban van, mint saját fajának más csoportjaival. Ennek megfelelően leginkább 3 különálló fajról beszélhetünk.

A kutatócsoport azt is megvizsgálta, hogy melyek lehetnek azok a gének, amelyek a csőr formáját meghatározzák.


Marikó légykapó (Hans Hillewaert/Wikimedia)
Zebrapintyek (Steven Bosworth from Nottingham, United Kingdom/Wikimedia)

A hegyescsőrű és a tompacsőrű homozigóta madarak génjei között 15 lényegesen eltérő genomi szakaszt találtak. Heterozigóta egyedeken a két típus különféle keveredése ismerhető fel. Az eltérések között sok olyan gén érintett, amelyeket korábbi tanulmányok már azonosítottak és elemeztek. Egy 240 ezer bázispárból álló szakasz különösen felkeltette a kutatók figyelmét, amelyben 335 eltérést találtak a típusok között. Ezen szakaszban található az ALX1 gén, amely egy szabályozó fehérjét kódol. A kutatók azért is fordítottak nagy figyelmet erre a génre, mert más gerinces állatok génállományából már ismert és tudták, hogy még az embernél is hozzájárul az arccsontozat alakulásához. Több hírportál megemlítette, hogy emberekben ugyanezen gén hibája torzulásokat okoz az arckoponyán (és nem újfajta, korunkhoz alkalmazkodóbb arccsontot hoz létre). Azt találták, hogy az ALX1, a Nature cikk kivonatát idézve: “erősen kapcsolódik a Darwin-pinty fajok közötti és közepes földipinty (Geospiza fortis) fajon belüli csőralak sokféleségéhez”. Vagyis nem csak fajok közötti eltéréseket, hanem fajon belüli sokféleséget is előidéz. Az elemzés során kiderült, hogy az ALX1 által kódolt fehérje a két csőrtipus esetén két helyen (két aminosav) tér el. A kutatók további 20 élőlény ALX1 fehérjéjével is összehasonlították a kétféle csőrtípushoz tartozó fehérjéket. Az inkább tompacsőrű zebrapintyekkel és a határozottan hegyescsőrű légykapófélékkel összehasonlítva azt látjuk, hogy ezen a két helyen a hegyescsőrű típus változata megegyezik a zebrapintyek és légykapófélék, sőt még a kacsacsőrű emlős változatával is, a tompacsőrű változat ezektől tér el. Ez azért is érdekes, mert ha a hegyescsőrű típus fehérjéje ezen a két ponton megegyezik a tompacsőrű zebrapintyével, akkor a levont megállapítás számomra kérdésessé válik. Összefoglalva a genetikai elemzés során láthatjuk, hogy két alaptípusról és annak keverékeiről beszélhetünk.

Az Origo bevezetője

Most lássuk, hogy milyen állítással vezeti be cikkét Origo: “A kreacionisták, illetve az intelligens tervezettség hívei gyakran próbálnak úgy érvelni, hogy az evolúcióelmélet emblematikus madarai, a Darwin-pintyek egyáltalán nem bizonyítják a természetes szelekció, illetve az evolúció létét, hanem csak a fajon belüli változatosságot. ”

Kik azok a kreacionisták?

A kreacionisták olyan tudósok, akik a bibliai teremtésbeszámolót fogadják el eredetelméletként, továbbá úgy találják, hogy a fejlődő tudományos kutatások, megfigyelések is egyre inkább ezt a beszámolót támasztják alá. Hívhatjuk ezt vallásos meggyőződésnek, ugyanakkor a kreacionisták nem így látják, hanem a Biblia beszámolóját valós esemény beszámolójaként fogadják el. Számos kreacionista valójában komoly tudományos háttérrel, a tények és megfigyelések hatására választja a kreacionista vagy az intelligens tervezés nézetét. Példaként a honlapomon olvasható a korábban evolucionista szószóló Richard Lumsden és a korábban ateista hírnök Anthony Flew története [7].

Az Origo cikke ebben a tekintetben részben valóságot állít. Ugyanis a kreacionisták pontosan azt állítják, amit a megfigyelések és a tudományos kutatások is alátámasztanak: a pintyek nem bizonyítják az evolúciót. Ugyanakkor a természetes szelekciót bizonyítják, amely létét és szerepét nem kérdőjelezik meg a kreacionisták, ez egy evidens következménye a környezet hatásának. Ha nem lenne lehetőség a változatosságra, akkor a környezet semmilyen változására nem tudna a faj reagálni és fennmaradni. Emiatt a változatosság elengedhetetlen tulajdonsága minden életképes fajnak.

Akkor mit jelent az, hogy a kreacionisták tagadják az evolúciót? Az evolúció elmélete szerint a fajok génállományában véletlenszerű genetikai változások, mutációk mennek végbe, amelyek közül némelyeket a környezet előnyben részesít, míg más mutációk hátrányt jelentenek. A környezet ezen hatása a természetes kiválasztódás vagy szelekció. A genetikai változások hosszútávon új típusú szerveket, jellemzőket, életformákat hoznak létre. Vagyis a genetikai változások alaki változásokat, idegen szóval a fenotipus megváltozását okozzák. Ennek az eredménye, hogy egyszerű egysejtű élőlényből idővel ember lett. Figyeljük meg, hogy az evolúció elengedhetetlen alapköve a genetikai változás, amely során új, korábban nem létező genetikai információ jelenik meg. Ezzel szemben a kreacionista álláspont szerint a földi élet eredete egy természetfeletti Lényhez köthető, Aki mérnöki pontossággal megtervezte az úgynevezett teremtett fajokat. Ezen fajok génállománya jóval nagyobb genetikai sokféleséget tartalmaz, mint amely egy egyeden külsőleg megfigyelhető. Ezen változatosság célja az, hogy a fajnak lehetősége legyen az alkalmazkodásra. A teremtett fajták csoportjai ezután alkalmazkodtak a helyi környezetükhöz és azzal együtt változnak, de az alkalmazkodás nem jár új genetikai információ megjelenésével, hanem a teremtett faj határain belül a fajba eleve elhelyezett lehetőségeket használja ki. Ennek megfelelően egy teremtett faj soha nem lépi át határait és nem alakul át egy fejlettebb életformába, új típusú szervek sem jönnek létre, sőt az alkalmazkodással a faj adott csoportja általában veszít genetikai sokféleségéből.

Miről írnak a kreacionisták a Darwin-pintyekkel kapcsolatban?

De tekintsük meg konkrétan, hogy az elmúlt években mit állítottak a kreacionisták a Darwin-pintyekről. 2014. augusztus 29-én az Institute for Creation Research (Teremtéskutató Intézet) honlapján jelent meg egy hírjellegű írás Jeffrey Tomkins, Ph.D. genetikus tollából [8]. A cikk valójában a Genome Biology and Eolution oxfordi gondozású folyóiratban megjelent„Epigenetika és a Darwin-pintyek evolúciója“ [9] című evolucionista szerzővel és kutatási anyaggal rendelkező cikk tartalmát közli, elemzi, vagyis az eredmény nem kreacionista szülemény. A cikk bemutatja, hogy a csőrváltozatok mögött nagyon gyakran nem a

39 megfigyelt csőralak a földipintyek között. Az első 16 a nagy földipintyekhez tartozik. Funke rajzai 1899-ből. (A képre kattintva nagyobb méretben is elérhető)

konkrét fehérjéket kódoló gének eltérései állnak, hanem úgynevezett epigenetikai változatok. Az epigenetikai változatok úgy jönnek létre, hogy a különféle fehérjéket kódoló génszakaszok valamilyen hatásra másképpen kerülnek kifejtésre. Hogy egy egyszerű példával éljünk, ahogy egy háziasszony, amikor mézeskalács formákat szaggat a kinyújtott tésztából, akkor az előállítható formák adottak (ez az, amit a gének kódolnak), ugyanakkor, hogy melyik formából mennyit állít elő, a körülményektől függően változhat (epigenetika). A kutatók azt találták, hogy különféle fajok gyorsan és jól tudnak alkalmazkodni környezeti változásokhoz a génjeik megváltozása nélkül, pusztán epigenetikai változásokkal. A tanulmány ugyanezt találta a Darwin-pintyek változatossága mögött is, az eltérő csőr alak elsősorban nem genetikai, hanem epigenetikai változatok.
Vagyis a tanulmányból látható, hogy alkalmazkodás végbemehet bármiféle új genetikai információ nélkül is, valamint a kreacionisták nem tudománytalanok, hanem a genetika egy doktora valódi, publikált tanulmányt elemez.

2012. augusztásában a Journal of Creation lektorált kreacionista folyóiratban az állatorvos Jean K. Lightner a már említett Grant házaspár 6 különböző cikkének felhasználásával vont le következtetéseket, amelyekből háromra itt én is utalok [10]. A cikkben bemutatja, hogy a csőrök egymástól hosszúságukban, szélességükben és mélységükben térhetnek el egymástól, alakjuk pedig az egyed fejlődésének két szakaszában alakul ki. Az első szakaszban az orr előtti porc alakul ki az embrionális fejlődés 26-29. szakaszában. Az, hogy milyen széles és mély lesz a csőr, az ezekben a hetekben a BMP4 gén kifejezése határozza meg, bizonyos fajoknál a 26. szakaszban erősebb, van ahol a 29.-ben, van ahol egyenletes a kifejeződés. Az is meghatározó volt, hogy helyileg hol történik a Bmp4 gén kifejezése. Vagyis a csőr alakjának két dimenzióját alapvetően a BMP4 gén kifejezésének helye, ideje és mértéke szabja meg [11]. Egy külön tanulmány rámutat arra, hogy a csőr hosszát egy fehérje kifejeződésének mértéke szabja meg, tehát a másik két dimenziótól független. A fejlődés második fázisa a premaxilláris csont fejlődése, amelyet szintén több gén kifejtésének helye és ideje határoz meg. Lightner ezután a csőr alakjának szelekciós előnyeit tárgyalja, amely során kiderül, hogy előfordult, hogy nagy szárazság idején bizonyos csőrformák és táplálkozási szokások olyan élelemforrás eléréséhez is lehetőséget adtak, amire más csőrformák nem, emiatt valóban korábbi pusztulás jelentkezett bizonyos fajoknál. Ugyanakkor szárazság idején egy-egy faj nagyobb elterjedése sokkal inkább vándorlásuknak és új kolóniák (populációk) alapításának tudható be, mintsem a többi faj hamarabbi pusztulásának. Viszont fontos megjegyezni, hogy a szárazság elmúlásával a fajok újra keveredtek, emiatt az eredeti változatosság újra helyreállt ([12], továbbá: [13]). Vagyis a cikk bemutatja, hogy maguk a különbségek is a génkifejtésnek köszönhető és nem feltétlenül genetikai változatoknak, másrészt az ismételt keveredéssel látható, hogy az eredeti teremtett faj mégis csak az eredeti változatosságot igyekszik fenntartani. A cikk az összefoglalón nagyrészt a korábbi eredményeket mutatja be, vagyis tudományos és aktuális.

Lighter cikke nem említi, ugyanakkor érdemes megvizsgálni Granték fent hivatkozott két cikkét. Ezekből egyértelműen kiderül, hogy két pintyfaj kereszteződése amiatt jön létre, hogy eltanulják egymás dalait, tehát a dalok nem jelentenek lényeges szempontot a fajok elválása kapcsán, inkább annak következménye. Ami ennél viszont lényegesebb, hogy nagyon sok helyzetben a hibrid fajok előnyt jelentenek. Vagyis vészhelyzetben az eredeti teremtett faj visszaállítására irányuló törekvés jelent kiutat.

A fenti, általam fellelt, a témakörhöz kapcsolódó két legfrissebb kreacionista cikk is bemutatja, hogy kreacionista oldalról komoly tudósok valódi tudományt képviselnek. Ennek ellenére az evolucionista propaganda ennek ellenkezőjéről igyekszik tájékoztatni a közvéleményt.

Hogyan látja mindezt egy külföldi portál?

Tekintsünk bele egy külföldi hírportál híradásába, hogy az Origo cikkétől eltérő, de ugyancsak evolucionista értelmezést is olvashassunk. A BBC News cikkét választottam, mivel a cikk címe sem a magyar hurráoptimizmust követi: “A genomok a Darwin pintyek kusza családfáját mutatják meg” [6]. A cikk rövid összefoglalója: „A galápagos-szigeteki Darwin pintyeken végrehajtott legkiterjedtebb genetikai tanulmány kusza családfát tárt elénk a fajok közötti meglepő szintű keresztezésekkel.“

Mangrovepinty (Michael Dvorak/Wikimedia)

Néhány idézet a cikk második feléből, ahol tudósok véleményéről olvashatunk: Prof. Andersson az Upsalai Egyetem professzora a következőket mondta a BBC-nek: “Megfigyelték, hogy a Darwin pintyek fajai néha hibridizálnak – Peter és Rosemary Grant a terepmunkájuk közben is látták ezt.” “Amikor az eredményeikre tekintünk, akkor azt látjuk, hogy a hagyományos fajcsoportok tekintetében a fák eléggé összekavarodtak.” Prof. Peter Keightley a University of Edinburgh egyetemről: “Ezek a szigetek elég közel vannak egymáshoz. Tehát nem meglepő, hogy az egyik szigetről a másikra repülnek.” “Bizonyos tradicionális fajok, tulajdonképpen, nem is különállóak.” Vagyis a BBC cikke a tudományos hír hallatán a fajok darwini fájának összekuszáltságát emeli ki.

Vagyis egy általános meglepettség uralkodik azzal kapcsolatban, hogy genetikai vizsgálatok is kimutatták, hogy ezek a „fajok“ valóban széles körben kereszteződnek. Ha lefejtjük az evolúció elszánt dicséretét, akkor az eredeti hírből pontosan ennyi marad, ugyanakkor ennek nem kellene meglepetésnek lennie, hiszen már Darwin is leírta a Fajok eredete című könyvében: “A Galápagos-szigeteken még a legtöbb madárfaj is szigetről szigetre különbözik, holott a madarak képesek átrepülni az egyik szigetről a másikra.” [14]
Sőt a két Grant 1994-ben, 2003-ban, 2008-ban is publikálta a keresztezésekkel kapcsolatos megfigyeléseiket. Sőt 1994-es és 2008-as tanulmányukban azt állítják, hogy a keresztezések hatása 2-3 nagyságrenddel nagyobb lehet, mint a mutációké.

Azt is megjegyzem, hogy az evolúció folyamatának van egy kritikus pontja. Amikor az elmélet szerint megjelenik egy új tulajdonság, akkor az új tulajdonságnak át kell vennie az eredeti tulajdonság helyét az egész populációban ahhoz, hogy fejlődést mutasson. Láthatjuk, hogy a Darwin-pintyek esetében a folyamatos kereszteződés miatt, ez nem következik be.

Folytassuk az Origonál…

Az Origo cikke bevezetőjét így folytatja: „A madarak azonban most visszavágtak. Kiderült, hogy a fajok génjeiben pontosan nyomon követhetők a különféle csőrtípusokat létrehozó változások.“ Mint láthattuk, a keveredés miatt történetileg semmi sem követhető nyomon, nem látható, hogy mikor mi változott, ha egyáltalán vannak változások és nem a fajban eredetileg meglévő változatokról van szó. A csőr változatainak alakulásáért felelős számos gént és epigenetikai változatot sem most fedeztek fel, ugyanakkor az eredeti Nature cikk is leírja, hogy az eltérésekért felelős genetikai háttér még felfedezésre vár, vagyis a „pontosan nyomonkövethetőségtől“ még koránt sem beszélhetünk. Az Alx1 gén azonosítását és feltételezett szerepét nevezhetjük újdonságnak, amelynek szintén nem kellene meglepetésnek lennie, hiszen ugyanez a gén az állatvilág széles panorámáján megjelenik s ugyanezen funkciókkal bír. Az természetes, hogy a különféle változatoknak van genetikai háttere, ez senkit nem kellene meglepetésként érjen és ez egy olyan természetes bioinformatikai törvényszerűség, amelyet természetesen soha nem tagadtak a kreacionisták. Ugyanakkor kicsit sem állítható, hogy ezek a változatok valamilyen evolúciós folyamat során jöttek létre. Ezek a megfigyelések nem vágnak vissza a kreacionistáknak, egyrészt nincs miért visszavágni, mert a kreacionisták csak azt állítják, amit a konkrét megfigyelésekből le lehet vonni, másrészt az eredmények inkább a kreacionista elméletet támasztják alá.

Az Origo így vág bele a történetbe: „Ma 206 éve született a modern tudomány egyik legnagyobb alakja, Charles Darwin. 1859. november 24-én jelent meg főműve, A fajok eredete, amely azután alapvetően megváltoztatta tudományos világképünket. Darwin ebben kiemelt figyelmet fordít a Galápagos-szigeteken és a Kókusz-szigeten őshonos sármányfélék (amelyeket később tiszteletére Darwin-pintyeknek neveztek el) csőrformájának alakulására,“

Darwin “A fajok eredete” című könyvében egyáltalán nem találhatók meg a pintyek, mindössze egy-két mondatban utal galápagosi madarakra a faj említése nélkül. Ez megint csak egy közhiedelem, amelyet minden alap és ellenőrzés nélkül újra leírtak. A kiegészítésben néhány további betekintést is láthatunk Darwinnal és a pintyekkel kapcsolatban.

Az Origo máshol is téveset állít: “A kutatók még a fapintyek és a földipintyek közös őse és egy sármányféle madár hibridizációjának egyértelmű jeleit is nyomon tudták követni. Ez a hibridizáció mintegy egymillió éve történt.” Ismét félreértés. Például a Princeton Egyetem cikkében nem egymillió éve történt a hibridizáció, mint láttuk ez ma is történik, hanem a szerzők szerint 1 millió éve kerültek a madarak a szigetcsoportra és a génáramlás azóta is folyamatosan történik (“the new study found extensive evidence for gene flow throughout the roughly 1 million years that the birds have occupied the archipelago” – Princeton) [15].

Az Origo cikke Rosemary Grantet idézi: „Ez nagyon izgalmas felfedezés számunkra, mivel korábban már kimutattuk, hogy a csőralak gyors evolúciós változáson megy át a közepes földipinty esetében a környezeti változásokra válaszul. Most már tudjuk, hogy a hibridizáció összekeveri egy fontos gén, az ALX1 különféle változatait” Fordítsuk le a lényeget az evoluionista rajongás lehámozásával: a közepes földipinty faj a környezeti változásokra kicsit sem az evolució eszközeivel képes válaszolni, hanem azért, mert újra keveredik egy másik csoporttal, amelyben megtalálható az a génváltozat, amellyel túlélhetők a nehézségek. Tehát a kreacionista álláspont érvényesül, az eredeti génsokféleség helyreállítása képes választ adni a kihívásokra. Az Origo végezetül ezt írja: „Az eredmények egyben arra is rámutatnak, hogy egészen kis mutáció is óriási megjelenésbeli különbségeket hozhat létre.“ Mint már láthattuk, nem tisztázott, hogy a változatosságot pontosan mi hozza létre, de az biztosan eltér „az egészen kis mutáció“ szintjétől.

Foglaljuk össze

Mint láthatjuk genetikai elemzéssel is kiderült, hogy a galápagos-szigeti pintyek egyrészt egyetlen fajt alkotnak, amelyek ma is képesek termékeny utód létrehozására, másrészt a csőrük változatosságában eleve nagy szerepet játszik a génkeveredés, amely segítségével a csőr variációk eredeti gazdagsága újból és újból helyreáll. Vagyis a szigeteken élő pintyek csak gazdag változatai ugyanazon fajnak, csakúgy, mint ez a macskák vagy a kutyák esetében is fennáll és semmilyen evolúciós folyamatnak nem vagyunk tanúi. A változatok mögötti genetikai háttér pedig sokkal összetettebb, mint hogy egy aprócska módosulásról beszélhetnék, sokkal valószínűbb, hogy a faj keretein belül már eleve meglévő csőrváltozatok változatos megjelenését láthatjuk.
Azt is láthatjuk, hogy az Origo sajnos egy alapvetően evolucionista propagandacikket közölt, amely a kreacionistákat oktalanul rossz fényben tüntette fel az eredeti cikk eredményeit jelentős részben félreértelmezve. Ennek megfelelően felhívom a figyelmüket, hogy a valóságos tudományos adatok fényében írják meg cikkeiket, mert a közvélemény helytelen befolyásolásával olyan hatást érnek el, amely sokkal jelentőségteljesebb, mint azt ők gondolnák.

Kiegészítés

A koránt sem kreacionista Texasi Egyetem oktatója Alberto A. Martinez a University of Pittsburgh Press kiadásában megjelent Science Secrets: The Truth about Darwin’s Finches, Einstein’s Wife, and Other Myths (azaz Tudományos titkok: az igazság Darwin pintyeiről, Einstein felségéről és más mítoszokról) című könyvében a következő állításokat teszi:

“Ugyanakkor a valódi történettudományokban Frank J. Sulloway a Harvard Egyetemről bemutatta, hogy valójában Darwinra aligha voltak hatással a pintyek és elvétve figyelhette meg táplálkozási szokásaikat. Nem keresett kapcsolatot a táplálékuk és csőreik között; valójában Darwin túlságosan kevés egyedet gyűjtött be ahhoz, hogy megállapítsa, hogy az egyes pintyfajok minden egyes szigeten egyediek. Még azt sem jegyezte fel, hogy az egyedeket honnan gyűjtötte be. Valójában egyetlen pintyfaj sem volt egyedi egyik szigeten sem. Sajnos néhány tanár és író nem ismeri Sulloway történelmi kutatásait. ”

Vagyis valójában nem sok alapja van annak, hogy a pintyek az “evolúcióelmélet emblematikus madarai” legyenek.

Irodalom:

  1. Pesthy Gábor: Darwin-pintyek újra lecsaptak a kreacionistákra, Origo 2015.02.12.
  2. Sangeet Lamichhaney és mások: Evolution of Darwin’s finches and their beaks revealed by genome sequencing, Nature 518, 371–375 (19 February 2015)
  3. Warren Cornwall: DNA Reveals How Darwin’s Finches Evolved, National Geographic, 11 February 2015.
  4. Evolution of Darwin’s finches and their beaks, ScienceDaily, 11 February 2015.
  5. Sarah C. P. Williams: Genomes of Darwin’s finches may explain the shape of human faces, Science Magazine, 11 February 2015.
  6. Jonathan Webb: Genomes reveal Darwin finches’ messy family tree, BBC News, 11 February 2015.
  7. Mindkét életrajzi írás megtalálható a szuk.hu/cikkek.html oldalon.
  8. Jeffrey P. Tomkins, Ph.D.: Darwin’s Finches: Answers From Epigenetics, ICR, August 29, 2014.
  9. Skinner, M. K. és mások: Epigenetics and the Evolution of Darwin’s Finches Genome Biol Evol (2014) 6 (8): 1972-1989.
  10. Jean K. Lightner: Finch beaks point to a Creator who provides Journal of Creation 26(2):8–10, August 2012
  11. Abzhanov, A., Protas, M., Grant, B.R., Grant, P.R. and Tabin, C.J., Bmp4 and morphological variation of beaks in Darwin’s finches, Science 305(5689):1462–1465, 2004.
  12. Grant, P.R., Grant, B.R., Keller, L.F., Markert, J.A. and Petren, K., Inbreeding and interbreeding in Darwin’s finches, Evolution 57(12):2911–2916, 2003
  13. B.Rosemary Grant, Peter R Grant: Fission and fusion of Darwin’s finches populations, Philos Trans R Soc Lond B Biol Sci. 2008 Sep 12;
  14. Charles Darwin: A fajok eredete természetes kiválasztás útján, Budapest : Neumann Kht., 2004
  15. Catherine Zandonella: A gene that shaped the evolution of Darwin’s finches – Princeton News, 11 February 2015.