AZ ELHALLGATOTT JÉZUS NYOMÁBAN.

Kálmán Ernő: VÁLASZ AZ ORIGÓ „AZ ELHALLGATOTT JÉZUS” CÍMŰ ÍRÁSÁRA

(Avagy miért nem szabad mindent kritikátlanul elhinni.)

Frissítve: 2017.09.20.

Az Origo hírportál 2015. 04.05.-én – menetrendszerűen egy keresztény ünnepen – megjelentette újabb Bibliával foglalkozó cikkét, amelynek állítása szerint az Újszövetség ma ismert könyveit a 4-ik század végétől ülésező zsinatok „tákolták” össze a saját érdekeiknek megfelelően, kihagyva, illetve beemelve oda a Jézus Krisztus tanításairól, életéről szóló könyveket, leveleket.

Forrás: http://www.origo.hu/tudomany/tortenelem/20150403-az-elhallgatott-jezus-az-apokrif-evangeliumok-vilaga.html

A cikk szerzője szerint az Újszövetségben szereplő négy evangélium (Máté, Márk, Lukács és János) a zsinatok cenzúrájának köszönhetően váltak a keresztény hit alapjaivá, miközben a többi hasonló iratot kizárták, vagy, ahogy a szerző írja: „elhallgatták.”

A következtetés ettől fogva nyilvánvaló: Ha az evangéliumokat önös érdekből, vagy bármiféle manipuláció részeként az egyház cenzúrázta így létrehozva az ún. kánont, akkor a Biblia főszereplőjének, Jézus Krisztusnak az élettörténete, tettei, mondatai sem igényelhetik azt a hitelességet, amelyet joggal várhatunk el egy olyan műtől, amely önmagának isteni tekintélyt követel.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy írásom nem az Origo hírportál, vagy a szóban forgó cikk szerzője ellen irányul, hanem azok ellen a durva tévedések, a valóságnak nem megfelelő adatok, definíciók, illusztrációk és tudománytalan következtetések ellen, amelyeket a fenti írása tartalmaz.

A cikkben több jelentős tévedés is található, amely arra enged következtetni, hogy a szerző nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel az általa írt témával kapcsolatban. A vastagon szedett bevezetőben azonnal egy tévedés található.

„Az ötödik századtól vált egységessé az a kép Jézus életéről és tanításáról, amelyet ma is ismerünk.”

Kicsit lejjebb ismételten téved a szerző:

„ A 382-es római zsinaton elkezdett folyamat a 414-es karthagói zsinattal vált befejezetté. Azóta csak a négy evangélista, Máté, Márk, Lukács és János könyvei alkotják az újszövetségi szentírás hivatalosnak tekintett evangéliumait.”

 

Az idézetek azt a benyomást keltik, mintha az Újszövetség könyveit a zsinatok állították volna össze, illetve a négy evangéliumot nem ismerték volna el hiteles iratoknak egységesen a zsinatok előtti időkben.

A második idézet is tévedés!
A kánon kérdésével először nem a 382-es római zsinat, hanem a 393-as hippói zsinat foglalkozott, majd az ott született döntést a 4 évvel későbbi 397-es karthagói zsinat véglegesítette.

Érdekességképpen megjegyezném, hogy Dan Brown híres regényében a “Da Vinci kódban” azt állítja, hogy az Újszövetséget a niceai zsinaton az egyház érdekeinek megfelelően válogatták össze.
Ezzel szemben ténykérdés, hogy a 325-ös niceai zsinat még csak nem is foglalkozott a kánon kérdésével! ( erről a fennmaradt zsinati jegyzőkönyvek tanúskodnak)

A zsinatok folytattak vitákat néhány ma, az Újszövetségben szereplő könyv, vagy levél hitelességét illetően, de a négy evangélium soha nem tartozott a vitatott művek közé, azokat egyöntetűen és kezdettől fogva a kánon részének tekintették.

Ignatius, aki az antiochiai gyülekezet pásztora volt, Kr.u.115 körül már az Evangéliumról beszél, amelynek 4 része van.
Ireneus, Lyon püspöke Kr.u. 180-ban azt állítja, hogy a keresztény egyház 4 oszlopon, a 4 evangéliumon áll!

 

Michael J. Kruger szerint, – aki az újszövetségi kánon kialakulásának a szakértője – nemcsak a 4 evangéliumot, hanem a ma ismert Újszövetség mind a 27 könyvét már a 4-ik század előtt is együtt olvasták, még mielőtt az ún. egyházi kánon kialakult volna!

Általánosan elterjedt nézet, hogy az újszövetségi könyvek első teljes felsorolását Athanasziosz 367-es húsvéti körlevele tartalmazza. (Szeretném megjegyezni, hogy ez a dátum máris korábbi, mint az Origó írásában megjelölt 382-es római zsinat ülésezésének időpontja)

Az Újszövetség 27 könyvének első teljes – általunk ismert- felsorolása Origenész, több mint 100 évvel korábbi, Józsué könyvén alapuló prédikációjában található!

Forrás: http://michaeljkruger.com/10-misconceptions-about-the-nt-canon-10-athanasius-festal-letter-367-a-d-is-the-first-complete-list-of-new-testament-books/

Hivatkozással – többek között- ezekre a kutatási adatokra, levonhatjuk a megfelelő következtetést: az apostoli és egyházatyák nemcsak a négy evangéliumot tartották kanonikus (Istentől ihletett) iratoknak, hanem a ma Újszövetségként ismert írásgyűjtemény valamennyi darabját.

Ennek fényében kijelenthetjük, hogy az újszövetségi kánont nem a zsinatok állították össze, hanem már régebben, amint Origenésszel kapcsolatban Kruger kutatásaiból megállapítható, hogy az ún. kánon Kr. u 250 körül már széles körben ismert volt, még jóval a kereszténység államvallássá tétele és a római katolikus egyház megalakulása előtt, sőt az apostoli és egyházatyák idézeteiből és a fennmaradt töredékek, másolatok tömegéből azt látjuk, hogy a korai keresztény egyház (gyülekezetek sokasága szerte három földrészen) már a 2.század elejétől együtt olvasta és isteni tekintélyt tulajdonított annak a 27 könyvnek, amelyeket ma Újszövetség néven ismerünk.

Ennek jelentősége egy részről abban rejlik, hogy a Jézus életét legrészletesebben bemutató 4 evangélium soha nem képezte vita tárgyát sem az apostoli, sem az egyházatyák, sem a későbbi zsinatok a kánon tartalmáról folytatott vitáiban, másrészről az az érv is erejét veszíti, miszerint a zsinatok a hatalmi érdekeket szem előtt tartva önkényesen állították volna össze az Újszövetséget alkotó könyveket és leveleket a ma ismert rendben.

A cikk által említett több száz egyéb könyvet, vagy levelet, amely Jézussal kapcsolatban keletkezett, mind az apostoli, mind az egyházatyák elvetették, éppen úgy, ahogy azt később a zsinatok is megtették.

2. Az Origo cikke tévesen definiálja és ezért hibásan értelmezi a kánon, illetve az apokrif szó jelentését.

 

A kánon szó a görög nyelvből származik és mértéket, szabványt jelent! Már Origenész (184-254) is használta ezt a kifejezést, amikor az írásokról, mint a keresztény hit alapjairól beszélt!

Az apostoli és egyház atyák szerint a kánon könyvei isteni ihletettséggel bírtak, amelyek hatalommal ruházták fel az írásokat. Ezt az isteni hatalmat felismerve választották ki ezeket a könyveket.
Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a könyvek önmagukat kanonizálták!
Az újszövetségi kánon része kizárólag olyan könyv, vagy levél lehetett, amelyet Jézus életének szemtanúi írtak le, vagy közvetlenül az ő elbeszélésükből került lejegyzésre még az ő életükben.

Valóban nagyon sok írás volt forgalomban a kezdeti évszázadokban, de az egyház atyák fennmaradt levelezéseiből, jegyzeteiből, írás-másolataiból, lejegyzett prédikációiból minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a most Újszövetségként ismert könyvek gyűjteményén kívül nem tulajdonítottak hasonló tekintélyt egyetlen más műnek sem.

Ezt a kijelentésünket több tízezer fennmaradt hiteles másolat és kézirat töredék támasztja alá.

Az apokrif szó jelentése: elrejtett, titokzatos; később: nem kánoni (az Origó tévesen elhallgatottnak fordítja)

A cikk írója feltételezhetően nem tudja, hogy az apokrif kifejezés a nem kánoni könyvek csupán egy részére vonatkozik. A kánonon kívül létező írásoknak több csoportja, elnevezése van.

Röviden:

  • pszeudoepigraphák (a könyvek, amelyeket mindenki minden korban azonnal elvetett)
  • antilegomenák (sokat vitatott)
  • apokrif (csak kevesek által elfogadott)

Az egyszerűség kedvéért –és mert a cikk terjedelme és célja nem teszi lehetővé – nevezzük most a kánonon kívül eső műveket egységesen apokrif iratoknak.

Az apokrif iratok általános jellemzői:

  • nem szemtanúk jegyezték le őket
  • hiányoznak a korai kézirat bizonyítékok
  • anakronizmusok jelenléte
  • ténybeli hibák jelenléte (filozófiai, teológiai, földrajzi, történelmi tévedések)
  • a tömeges másolatok hiánya
  • az egyház atyák idézeteiben elvétve, vagy egyáltalán nem jelennek meg
  • önellentmondások jelenléte
  • nem rendelkeznek a kánoni könyveket jellemző „életet átformáló erővel.”

Az apokrif iratok már első olvasás után sem állják ki az összehasonlítás próbáját a kánonban szereplő iratokkal, annyira szembeötlő a minőségbeli különbség.

Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Rylands_Library_Papyrus_P52

Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Rylands_Library_Papyrus_P52

3. Az Origó cikk illusztrációjának szánt képről a szerző helytelenül állítja, hogy azon egy apokrif irat töredéke látható.

 

A képen az ún. John Rylands papirusz szerepel, amely a legrégebbi töredék János evangéliumából, a 2. század elejéről, Kr.u.110-115 körülről.
(Egyes vélekedések szerint a papirusz töredék az 1.századból származik)

 

4. Az Origo cikkében említett „Júdás evangéliumának” keletkezését a tudósok a 3.-4.-ik századra teszik.

 

Ezzel szemben a 4 evangélium vitathatatlanul 1. századi szemtanúk, azaz maguk az apostolok által lett lejegyezve.
(A cikk által említett evangéliumban Júdás nem árulóként szerepel, hanem Jézus küldetésének a beteljesítőjeként, illetve az egyetlen olyan tanítványként, aki megértette Isten akaratát.)

A kérdés jogos: ugyan miért adnánk hitelt egy olyan írásnak, amely a kérdéses események után több száz évvel íródott?

Júdás evangéliumával kapcsolatban kijelenthetjük, hogy az abban szereplő információk nem vetekedhetnek a 4 evangéliumban a Jézus életének szemtanúi által leírtak hitelességével.
Az evangéliumok egészen nyilvánvalóan árulónak és tolvajnak titulálják Júdást!
Ha Júdás valóban Jézust segítette volna a küldetésében, akkor a következő kérdéseket okvetlenül meg kellene tudni válaszolni azoknak, akik hisznek az ún. Júdás evangéliumában leírtaknak:

  • Miért lopott Júdás a tanítványoktól? (János 12:6)
  • Miért tartotta maga Jézus is árulónak őt? (Lukács 22:48)
  • Miért pénzért cserébe árulta el Jézust? (Máté 27:2-4)
  • Miért lett öngyilkos, ha önmagát a Jézus küldetésének beteljesítőjeként látta? (Máté 27:5)

Összefoglalva

Kijelenthetjük: az Újszövetség könyveit -többek között- az teszi különlegessé, hogy a kereszténység központi főszereplőjének, Jézus Krisztus életének szemtanúi, illetve a szemtanúkhoz közeli emberek jegyezték le.

Máté és János apostolok személyesen ismerték Jézust, Márkról megoszlanak a vélemények, de azt tudjuk, hogy később ő volt Péter apostol tolmácsa. Péter pedig szemtanú volt! Lukács apostol biztosan nem látta Jézust, de az apostolok munkatársaként első kézből származtak az információi.

A zsinatok semmi mást nem csináltak, csak az akkor már több mint 300 éve, a korai egyház által széles körben ismert és elismert újszövetségi könyvekről és levelekről megállapították, hogy azok valóban egytől egyig isteni ihletettséggel bírnak. A zsinatok nem hoztak létre semmi újat, nem adtok olyan tekintélyt az újszövetség 27 könyvének, levelének, amellyel már eleve ne rendelkeztek volna!
Az Újszövetségi kánont több, mint 5300 eredeti nyelven íródott másolat és töredék, kb. 20.000 egyéb nyelven elterjedt fordítás, valamint az apostoli és egyház atyáktól származó több, mint 36.000 irat elsöprő tanúbizonysága szerint a keletkezéstől eltelt 2000 évet az Újszövetség üzenetei tanításai, az eredeti formában, jelentéstorzulás nélkül vészelték át. Tehát nemcsak abban lehetünk biztosak, hogy amit ma Újszövetségként ismerünk, az éppen azoknak a könyveknek és leveleknek a gyűjteménye, amelyeket az apostolok isteni ihletésre jegyeztek le, hanem abban is, hogy a szöveg jelentéstartalma az eltelt évszázadok alatt semmit sem változott.

Mindezek fényében tudománytalan, a tényeket figyelmen kívül hagyó állítás, miszerint az evangéliumok, vagy akár a teljes Újszövetség helytelenül, vagy hiányosan tudósít bennünket Jézus Krisztus életéről.

A Biblia kiállta az idők próbáját, hiszen több mint 2000 éve támadják, vonják kérdőre, szedik ízekre és próbálják nevetségessé tenni az üzenetét.

Egy mondás szerint: “Ha hibát keresel a Bibliában, akkor a Biblia fog hibát találni benned!” :-)

Érdemes becsületesen megvizsgálni mi az igazság, mert a Biblia nagy meglepetéseket tartogat mindazoknak, akik alázattal közelítenek hozzá…

(a szerző teológus, a Közép Európai Teológiai Akadémia tanára)


Források: