A LEGMEGBÍZHATÓBB ÓKORI IRAT

A LEGMEGBÍZHATÓBB ÓKORI IRAT: A BIBLIA!

 

 

“Több ókori szerző műve a lehető legmegbízhatatlanabb módon maradt ránk…Ezzel szemben az Újszövetség szövegkritikájával foglalkozó szakembert elképeszti a rendelkezésre álló anyag bősége.” Bruce Metzger

 

Manapság divat megkérdőjelezni az Újszövetség hitelességét, de ha ezt megtesszük, akkor ugyanezt kell tennünk az ókor összes nagy művével is!
Caesar Kr.e. 100-44 között írta meg a gall háborúk történetét. A rendelkezésre álló legkorábbi másolat 1000 évvel a halála után készült és mindössze 10 másolatunk van ebből az írásból.

 

Platon kb. Kr.e. 427-347-ig írt. Írásainak rendelkezésünkre álló legkorábbi másolatai Kr.u. 900 körül készültek, majdnem 1200 évvel az eredetiek után.
Mindössze 7 másolat maradt fenn.

 

Arisztotelész Kr.e. 348 és 322 között élt és írt. Ma mindössze 5 másolatunk van a kézirataiból, a legkorábbi másolat Kr.u. 1100 körül készült, több, mint 1400 évvel az eredeti után.

 

Tacitusz, a római történetíró az első században írt. Az egyetlen rendelkezésre álló másolat az írásairól kb. Kr.u. 1100-ból való, az eredetinél több, mint 1000 évvel későbbről való.

 

A bibliográfiai vizsgálatnak köszönhetően a szakemberek megerősítették Caesar, Platon, Arisztotelész és Tacitusz írásainak eredetiségét és a szerzők megbízhatóságát.

Most alkalmazzuk ugyanezt a módszert az Újszövetségre!

Az Újszövetség könyveit Kr.u. 40- 95-ig írták, méghozzá olyan szemtanúk, akik részesei voltak az eseményeknek, amelyekről tudósítottak.
A legkorábbi kéziratmásolatok Kr.u. 120 körülről valók, tehát 40-50, de max. 80 évvel az eredetiek után készültek szemtanúk, vagy szemtanúk elbeszélése alapján.

A több, mint 24.000 hiteles másolat és kézirat töredéken kívül a korai apostoli és egyházatyák levelezéseiből, prédikáció leirataiból fennmaradt kb. 36.000 idézet garantálja, hogy a ma Újszövetségként ismert könyvek teljesen azonosak azokkal az írásokkal, amelyeket már az 2. századtól a keresztények Istentől ihletett művekként együtt olvastak.

Szeretnénk ismételten rámutatni, hogy az Újszövetség szerzői szemtanúként tudósítottak a megtörtént eseményekről, vagy első kézből szerezték értesüléseiket! Ez egy hatalmas jelentőségű tény, amely a történet hitelessége mellett szól.
Máté és János apostolokról teljes bizonyossággal tudjuk, hogy Jézus Krisztus tanítványai voltak, Márk esetében a történészek és teológusok véleménye megoszlik. Egyesek szerint ő is szemtanúként írta a neve alatt szereplő evangéliumot, mások szerint Péter apostol elbeszéléséből, aki viszont személyesen ismerte Jézust.
Lukácsról tudjuk, hogy nem volt Jézus életének közvetlen szemtanúja, viszont evangéliumát szemtanúk, hiteles források felhasználásával írta. Az Apostolok Cselekedeteit, – amely összeköti az evangéliumokat Pál apostol leveleivel – pedig már részben a saját élményei alapján szerezte, mint Pál, Márk, Péter és Barnabás munkatársa.

Az Újszövetség tudósításairól régen bebizonyosodott, hogy történeti szempontból is megállják a helyüket.

“Lukács (apostol) elsőrendű történész; amellett, hogy kijelentései megbízhatóak…ennek a szerzőnek a legnagyobb történészek között van a helye. Lukács történetírását a megbízhatóság szempontjából semmi sem múlja felül.” Sir William Ramsay – minden idők egyik legnagyobbnak tartott régésze

 

“Az Apostolok Cselekedetei történetisége vitathatatlan…Ma már képtelenségnek kell tartanunk minden olyan kísérletet, amely e könyv történetiségének elutasítására irányul.A Rómát kutató történészek régóta magától értetődőnek tekintik ezt.” A.N. Sherwin – White – Rómát kutató történész