Jézus feltámadt! Valóban feltámadt? I. rész

1.rész. A feltámadás tétje.

 

Készséggel elismerem, hogy a kereszténység alapját és központi üzenetét képező történet – miszerint egy Jézus nevű názáreti ács a nyilvános meggyilkolása után feltámadt a halálból – elsőre eszelősnek tűnik.

Halottak nem szoktak megelevenedni, tönkrevert, megkorbácsolt, keresztre feszített, lándzsával átszúrt emberek nem jelennek meg másnap sértetlenül, kedélyesen beszélgetve.
A feltámadás egyszerűen túl hihetetlen ahhoz, hogy csak úgy vakon higgyünk benne, ráadásul az üzenetnek itt még nincs vége.
A kereszténység mondhatni tizenkilencre húz lapot azzal, hogy tesz egy elsőre betarthatatlannak tűnő ígéretet. Mindazok, akik hisznek Jézus Krisztusban, mint a feltámadott Megváltóban, azok is fel fognak támadni a halálból és örök életet nyernek.
Ennél gonoszabb üzenet nem létezik…
Hacsak nem igaz!

 

Josh McDowell több mint 700 órát tanulmányozta ezt a kérdést, mélyrehatóan megvizsgálta a rendelkezésre álló anyagokat, majd kijelentette:

“Jézus Krisztus feltámadása vagy az egyik leggonoszabb, legelvetemültebb, legkegyetlenebb tévedés, melyet valaha is az emberek gondolkodásába csempésztek, vagy a történelem legnagyszerűbb ténye.”

Gondoljunk bele egy pillanatra.
Az emberiség legősibb és legfélelmetesebb ellensége a halál, amely egyikünknek sem pusztán egy opció, hanem egy egészen biztosan bekövetkező esemény, amelyből nincs visszaút, és amely örökre elválaszt bennünket mindentől és mindenkitől, akit valaha ismertünk.
A halál gondolata elborzaszt minket, ezért leginkább nem gondolunk rá.
Mert élni jó!
Bármennyire nehéz is olykor.
Megpróbálhatunk belenyugodni az elmúlásba, áltathatjuk magunkat azzal, hogy a halál az élet természetes része, hangoztathatjuk, hogy a gyermekeinkben élünk tovább, de valójában ott legbelül a szívünk mélyén tudjuk, hogy mindössze becsapjuk magunkat és ennél jóval többet akarunk.
Mi élni szeretnénk!
Nem arra vágyunk, hogy az emlékünk éljen, vagy az átörökített génjeinkben jusson át néhány jó, vagy rossz tulajdonságunk az utódunkba.
Valósan, személyként, boldogan és örökké akarunk élni!
Ne csapjuk be magunkat!
De mégis kénytelenek vagyunk, hiszen a mindennapi tapasztalatunk az, hogy akinek egyszer kihűlt a teste, az a sírban marad.
Ezért gonosz a kereszténység központi tanítása, ha nem igaz és pontosan ezért, veszíti a hitelét, ha meg lehet cáfolni Jézus Krisztus feltámadását.
Szürreális, hogy a kereszténység és egyben a Biblia egy ilyen kétes történettől teszi függővé a hitelességét.
Mekkora kockázatot vállaltak az újszövetségi szerzők!
Ha a feltámadás nem igaz, akkor Jézus Krisztus és követői a történelem legnagyobb csalói, hiszen kihasználva az emberiség legkétségbeesettebb vágyát, a történelem során milliárdokat vezettek félre, manipuláltak és ringattak hamis reményben.
Ha Jézus nem támadt fel a halálból, akkor a Biblia egy gonosz könyv!

Az Újszövetség egyik ikonikus alakja és minden idők legsikeresebb keresztény misszionáriusa, Saul rabbi, azaz Pál apostol is tisztában van a Jézus Krisztus feltámadásáról szóló tanítás tétjével.

“Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.” 1 Korinthus 15:14

Hiábavaló-e hinni Jézus Krisztusban, mint a feltámadt Megváltóban?
Hiábavaló-e hinni, hogy az életünk nem ér véget a test fizikai halálával?

Ezek komoly kérdések, amelyek megérdemelnek egy alapos vizsgálatot.
Hiszem és meg vagyok győződve arról, hogy egy felelősen gondolkodó ember nem megy el csak úgy egy vállrándítás kíséretében a feltámadás története mellett.
Miért?
Mert a kapott válasz – legyen az bármi is – alapjaiban határozza meg az életünket.
Ha a feltámadás nem igaz, akkor semmi sem történik, mindössze beigazolódik az, amit az eddigi tapasztalatainkból leszűrtünk, és amely előfeltevésként végig meghatározta a Jézusról, a kereszténységről, a Bibliáról kialakított képünket.

Ha viszont az derülne ki, hogy Jézus valóban feltámadt, akkor az mindent egy csapásra megváltoztatna, hiszen valós, megfogható közelségbe kerülne a remény, hogy mégis van egy lehetőség kijátszani a halált és találni egy kiskaput, egy vészkijáratot az örök felejtés falán.

De a tét még ennél is nagyobb, hiszen nem mindössze a mi életünkről van szó.
Amennyiben a feltámadás igaz, akkor ennek fényében nem mindegy, mit mondunk a gyermekünknek, amikor megkérdezi, hogyan kellene élnie, gondolkodnia, miben kellene hinnie, vagy miben nem.
Milyen tanácsot adunk a családunknak, a barátainknak?
Biztos, hogy az élet mélyére néztünk?
Biztos, hogy becsületesen és előítélet mentesen megvizsgáltunk minden olyan információt, amely arra érdemes?
Lehet, hogy a legfontosabb dolgot eddig félvállról vettük?
Lehet, hogy a büszkeségünk, az egónk, vagy pusztán a lustaságunk eddig megakadályoztak minket abban, hogy józanul, két lábbal a valóság talaján állva megpróbáljuk kideríteni mi az igazság?

De kideríthető-e egyáltalán?
Rendelkezésre állnak-e olyan mennyiségű és megbízhatóságú információk, amelyek alapján el lehetne végezni egy komoly vizsgálatot?
A válasz egyértelmű igen!

Az Újszövetség az egész ókori irodalom legmegbízhatóbb könyve, hiszen bizonyítottan szemtanúk írták, az események után nem sokkal lettek lejegyezve és a messze a legtöbb példányszámú másolat, vagy másolat töredék maradt fenn róla.
Az Újszövetség hitelességét mostanra egyetlen komoly szakember sem vitatja.

 

http://visszaavalosaghoz.hu/tortenelem-regeszet/a-legmegbizhatobb-okori-irat/

„Hadd tegyem világossá, hogy többet tudunk arról, ami a Jézus halála előtti órákban és a halál beálltakor Jeruzsálemben és környékén történt, mint bármely más ókori személy halálnak körülményeiről.” Wilbur Smith

A feltámadás témájában eddig számtalan könyv, tanulmány, cikk íródott és sokan, nagyon sokan döbbentek meg a végkövetkeztetésen.
Én magam is közéjük tartozom.

Szerző: Kálmán Ernő (Közép Európai Teológiai Akadémia tanára)

A cikk 2.részében az újszövetségi forrásokra támaszkodva, hasonlóan a törvényszéki eljárásokhoz lefolytatunk egy rövid vizsgálatot, amely segíthet eldönteni a kérdést: Hová tűnt Jézus teste?