Az élet céljának és értelmének a keresése a történelem folyamán mindig is a legnagyobb küzdelmet jelentette az ember számára. Ez a küzdelem a válaszokért folyt, amelyek jóval túlmutatnak (túl kellene mutatniuk) a puszta tudáson, intellektuális érdeklődésen, hiszen identitásunk meghatározó részét képezik még akkor is, ha ennek esetleg nem is vagyunk tudatában!
A szívünk mélyén mindannyian érezzük, hogy az élet jelentős, megismételhetetlen, egy már-már misztikumba hajló kaland egy megfoghatatlan ígérettel. Egy ígérettel, hogy boldogok és sikeresek leszünk! (jelentsenek bármit is ezek a szavak) Kisgyermekként még hisszük ezt, amikor a fiúk a képzeletükben rettenthetetlen hősök, a lányok pedig meseszép királykisasszonyok.
Jóllehet, ahogy telnek az évek, ezek a nagyon színes képek rendszerint megfakulnak, a misztikumot is felváltja a mindennapi tapasztalat és sokan csalódottan, esetleg cinikusan legyintenek, amikor valaki emlékezteti őket azokra a nyitott, megválaszolatlan kérdésekre, amelyeket olyan mélyre temettek a szívükben, mintha sosem lettek volna, mégsem tudunk szabadulni tőlük és időről-időre előtörnek válaszok után kiáltva.
Ki vagyok én és miért vagyok itt – mi a célja, értéke és értelme az életemnek?
Az elmúlt évtizedben a témában folytatott számtalan beszélgetésem tapasztalata azt mutatja, hogy talán már nem tulajdonítunk akkora jelentőséget ezeknek a kérdéseknek, mint amekkorával rendelkeznek, és amekkorát tulajdonítottak nekik elődeink az elmúlt évszázadok során.
Sok fontos kérdést felteszünk és meg is válaszoljuk őket – hová járjak iskolába, mi legyen a foglalkozásom, hol éljek, ki legyen a házastársam, hány gyereket vállaljunk, mi legyen a hobbym…? Ezek valóban fontos, életet formáló kérdések, de előfordulhat, hogy miközben minden figyelmünket és energiánkat ezek megválaszolására fordítjuk, pont a legfontosabb kérdéseket hanyagoljuk el?
Hasonlóak lehetünk azokhoz a tipikus magyar újságolvasókhoz, akik az utolsó oldalon kezdik az olvasást, vagy mint a sokak által (általam is) kedvelt gyermekmesében Mekk-mester, aki a tetővel kezdte a ház építését!
Lehet, hogy miközben profin menedzseljük az életünket és sok mindent elértünk, valójában pont az alapok hiányoznak? Lehet, hogy a sok fontos kérdésre teljesen más válaszokat adnánk, ha először a legfontosabbakra összpontosítanánk? Lehet, hogy alapvetően rosszul mérjük fel a fontossági sorrendet?
Boldogok akarunk lenni, de nem tudjuk mit jelent embernek lenni.
Sikert szeretnénk, de nem tudjuk, van-e célja és értelme az emberi életnek.
Egyik keresztény hitvédő fogalmazta meg ezt a legtalálóbban:
„Ha azt sem tudjuk, mit jelent embernek lenni, akkor mit jelent a humanizmus? Az csak egy izmus egy szóra, amit nem értünk!”
Mi az élet? Honnan jövünk? Hová tartunk? Mi lesz velünk a halál után – lesz-e egyáltalán olyan, hogy utána…?
Sokan azt mondják, hogy ezek a kérdések megválaszolhatatlanok.
Mások szerint ezek álproblémák, amelyeket a vallásos emberek gerjesztenek, hogy igazolni tudják világképüket, hitük létjogosultságát.
Megint mások úgy vélik, nem léteznek objektív válaszok, mindenkinek saját magának kell kitűznie, megtalálnia élete célját és értelmét.
Olyan emberrel is találkoztam, aki kifejezetten elzárkózott a mélyebb beszélgetéstől és be is vallotta, hogy fél a válaszoktól! Részvéttel fordultam felé, hiszen érteni vélem, mekkora kockázatot jelent egy már elfogadott világkép ütköztetése egy másikkal, mert ezzel valójában identitásunk kerül veszélybe.
A Ponyvaregény egyik híres jelenete ugrott be, amikor Jules (Samuel L. Jackson) figyelmezteti Vincent-et (John Travolta):
“Ha félsz a válaszoktól, ne tegyél fel rázós kérdéseket!”
Akárhogy is van, az igazság keresésének első lépése a megfelelő kérdések felvetése, esetleges kételyeink megfogalmazása, hiszen, ha nem így teszünk, nem remélhetünk valódi válaszokat!
“Aki helyes felismerésekre vágyik, annak előbb helyénvaló kételyeket kell támasztania.” Arisztotelész
A kérdéseknek hatalmuk van – gondolkodásra késztetnek bennünket. A gondolkodás pedig elvezethet bennünket a válaszokhoz! Gondolkodni mindenki képes, már csak az a kérdés, hogy a logika törvényeinek megfelelően teszi-e?!
Szerző: Kálmán Ernő
