
Az értelem, a gondolkodás képessége a személyesség egyik olyan tulajdonsága, amely az embert az állatvilág fölé emeli. Tulajdonképpen az, hogy létezik elménk, amelynek segítségével – mintegy kilépve fizikai testünkből – képesek vagyunk önmagunkról kívülállóként – gondolkodni páratlan és egyben zavarba ejtő dolog.
Amint arról az előző részben is szó volt, az ember kérdéseket tesz fel, keresi és kutatja emberségének eredetét, az élet rejtélyét.
Ugyanezt nem látjuk az állatvilágban. Legjobb tudomásunk szerint az állatok nem tesznek fel kérdéseket – és ahogy egy ismert előadó fogalmazott: „nem rendeznek konferenciákat, hogy pl. mit jelent zsiráfnak lenni…és a kutyák is csak úgy megélik a kutyaságukat.”
Nem látjuk, hogy az állatvilág bármely faját foglalkoztatná identitásának kérdése, vagy képes lenne eredtéről, jelenéről, jövőjéről, egyáltalán önmagáról, mint élő létezőről gondolkodni, kérdéseket feltenni és keresni a válaszokat.
Úgy tűnik, mi emberek vagyunk az egyetlen élőlények a Földön, akik képesek vagyunk erre!
Az elménkkel kétségtelenül hatalmas eszközt kaptunk a kezünkbe, melynek segítségével racionális, elemző módon értékelhetjük valóságunkat, majd logikus következtetéseket levonva meghozhatjuk döntéseinket.
Azonban itt meg kell állnunk egy pillanatra, mert ennél a kérdésnél egy zavarba ejtő helyre érkezünk: a gondolkodás törvényszerűségeihez.
Úgy tűnik, hogy az emberi gondolkodásnak, logikának léteznek szabályai, törvényszerűségei, melyek közül most vegyük a két leggyakrabban alkalmazott, – mondhatni teljesen hétköznapi logikai törvényszerűséget:
- Ellentmondás mentesség törvénye – két ellentétes állítás egyszerre nem lehet igaz. Vagy mindkettő téved, vagy az egyiknek igaza van. Harmadik lehetőség nem létezik.
- Ok-okozati (oksági), vagyis a kauzalitás törvénye – semmi sem létezhet ok nélkül, mindennek/mindenkinek ami létezik szüksége van egy okra, illetve minden ami történik, feltételez egy hatást, amely oka a történésnek.
A logika törvényszerűségei megdöbbentő módon immateriálisak, állandóak, tapasztalatunk szerint mindig is érvényesek voltak, mind a múltban, mind jelenünkben, valamint teljesen függetlenül léteznek bármiféle emberi véleménytől.
1+1 akkor is 2 marad, ha erről az egész emberiségnek más véleménye lesz!
Adja magát a kérdés: honnan származnak a logika törvényei és honnan származik az ezeket a törvényeket felismerő és megfogalmazó emberi elme?
Frank Turek, Lopott Érvek című könyvében felteszi a kérdést: „Mielőtt az ember megjelent volna a Földön, igaznak számított az az állítás, hogy „Nincs emberi lény a földön!”?
A logikánk nyilván igennel fog felelni a kérdésre, de akkor el kell ismernünk, hogy a logika törvényei téren és időn átívelőek, időtlenek, örök érvényűek és függetlenek az emberi véleményektől, vagyis „kívülről” kell származniuk. Gondolhatok bármit a valóságunkról, ha logikai hibát vétek, akkor nem jutok el a helyes válaszig, sőt ha szélsőségesen megszegem a logika törvényeit, akkor akár zárt intézetben is találhatom magam. Úgy tűnik, a logika törvényei makacsul ellenállnak mindenféle olyan emberi próbálkozásnak, amely meghaladni igyekszik azokat.
„A tudományban (…) a gondolkodás szabadsága nem terjedhet addig, hogy a tényeket ne vegyük figyelembe. Ha egy nézet ellentmond a tényeknek, vagy egyenesen értelmetlen, mert még önmagának is ellentmond és logikailag is hibás, akkor ilyen nézetet vallani egyszerűen ostobaság.”
Blaise Pascal Francia matematikus, fizikus, filozófus
Törvények nem létezhetnek törvényhozók nélkül. (Oksági törvény alapján)
Mindezek alapján a következő állításokat tehetjük:
- Abszolút törvények (fizikai, logikai) nem létezhetnek abszolút törvényhozó nélkül.
- Abszolút törvények léteznek.
- Tehát léteznie kell egy abszolút törvényhozónak.
Kézenfekvő a feltételezés: az emberi elme, benne a logikus gondolkodás képességével egy abszolút, téren és időn átívelő, örök elmétől kell származnia, amely a minket körülvevő valóságot az általa felállított logikai törvényszerűségekre alapozta.
Ámulatba kellene, hogy ejtsen bennünket elménk szabályossága, a logikus gondolkodás, az elemzés, a valóság értelmezésének képessége.
Csodálnunk kellene a rendet a természetben, a világegyetemet vezérlő törvények összehangolt, hiper-precíz működését, s azt, hogy mi ezt mind logikai úton megérthetjük!
„A természetben az a legfelfoghatatlanabb, hogy felfogható.”
Albert Einstein
Tényleg egy kozmikus véletlen termékei vagyunk, vagy esetleg létezik egy olyan abszolút Elme, amely/aki létrehozott bennünket?
Mi a valószínűbb a logika törvényeinek értelmében:
- a természet élettelen, személytelen, elmével és ezért logikával nem rendelkező véletlen folyamatai először létrehozták a logikus rendben létező természetet, majd ezután az élő, intelligens, elmével rendelkező embert, aki a logikájában felfedezett törvényekkel tárja fel a fizikai törvényekre épülő világát.
- létezik egy téren és időn kívüli intelligens, elmével és logikával rendelkező teremtő, Aki a fizikai világot az általa kitalált törvényekre alapozva alkotta meg, majd belehelyezte az embert, aki a tőle kapott elmével és logikával vizsgálja és értelmezi környezetét, ezen a módon megalapozva a természettudományokat
Mindezeket figyelembe véve az általunk feltehető legnagyobb kérdés: létezik-e teremtő, (Isten) aki elmét adott az embernek és logikai képességgel ruházta fel? Az életről való gondolkodásnak legelőször ide, ehhez a kérdéshez kellene vezetnie. Később látni fogjuk, hogy miért, de először érdemes megerősíteni a logikus gondolkodás alapjait és leporolni olyan kifejezéseket, amelyek eredeti jelentését időközben kiüresítettük, vagy új, korunknak, világképünknek, stb. megfelelő jelentéstartalommal töltöttük meg.
„Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkodjék. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, teremtőjén és rendeltetésén kezdje a gondolkodást.”
Blaise Pascal
A legelső részben feltettük a kérdéseinket, majd itt megvizsgáltuk, hogy vannak-e eszközök a kezünkben a válaszok (az igazság) keresésére, a következő részben pedig magát az igazság természetét vesszük vizsgálat alá. Létezik-e egyáltalán abszolút értelemben véve igazság?
Szerző: Kálmán Ernő