Az évek során számtalan jó beszélgetésen vettem részt az élet mély, egzisztenciális kérdéseit feszegetve. Nemrégiben éppen egy barátommal tűnődtünk meglehetősen őszintén életről, halálról, s ahogy ilyenkor lenni szokott, szinte szükségszerűen botlottunk bele a természetfölötti témájába, szóba hozva Istent, Jézus Krisztust és a kereszténységet is.
– Nehezen mondom ki, amit gondolok. – mondta. – Régóta ismerjük egymást és bármennyire is tisztelem azt, amiben hiszel, az a véleményem, hogy becsapod magad! A kereszténység a gyengék menedéke, azoknak a mentsvára, akiknek savanyú a szőlő – ha érted mire gondolok. Én egyedül magamban hiszek, abban, amit elérek a saját erőmből!
Habár nem volt ismeretlen előttem ez a fajta vélekedés, akkor mégis mélyen elgondolkodtatott. Érdekes módon Bonaparte Napóleon jutott eszembe, akit egész életében foglalkoztatott Isten létezése. A következőket mondta zajos sikerei csúcsán, Franciaország császáraként, amikor Európa a lábai előtt görnyedt:
„Meggyőződésem, hogy Jézust éppen úgy kivégezték, mint minden más fanatikust, aki prófétának vagy megváltónak adta ki magát. Ilyen emberek minden időben akadtak…”
„Isten mindig az erősebb zászlóaljakkal tart!”
„Ha mindenképp vallást kellene választanom, a Nap, mint az élet adományozója lenne az istenem.”
Aztán ahogy a zajos sikerek elzúgtak a feje fölött, a waterloo-i csatavesztés után, mindössze néhány hűséges követőjével száműzetésben tengette élete utolsó hat évét a távoli és kopár Szent Ilona szigetén, az angolok fogjaként. Érezve közelgő halálát, sietve mondta tollba önéletrajzát, melyet olvasva fel kell figyelnünk, milyen gyökeres változáson ment át az Istenről, Jézusról és a kereszténységről alkotott véleménye.
„El tudják-e képzelni Caesart mint a Római Birodalom örökös császárát úgy, hogy a sírjából irányítja birodalmát, Róma sorsát kezében tartva? Hasonlóan van ez a világ is, amelyet meghódított a kereszténység. Hasonló Isten ereje a keresztényekben. Hasonló a hit és az Egyház végrehajtó hatalma általi folyamatos növekedésnek csodája. Nemzetek tűnnek el, királyok, de az Egyház fennmarad. Micsoda ez az erő, ami megvédte az Egyházat a rá támadó embertömegek dühétől és a korszakok zivatarától? Kinek a keze védelmezi az Egyházat már 18 évszázada az őt fenyegető csapások elől?
Nagy Sándor, Julius Caesar, Nagy Károly és én magam nagy birodalmakat alapítottunk. De mire alapítottuk lángeszünk alkotásait? Erőszakra. Egyedül Jézus Krisztus az, aki a birodalmát kizárólag a szeretetre alapította, és még ma is milliók halnak meg érte…
…Ismerem az embereket, és azt mondom, hogy Jézus nem ember. Felszínes gondolkodás hasonlóságot látni Krisztus, valamint a birodalomalapítók és más vallások alapítói között. Ilyen hasonlóság nem létezik… Hiába keresek bármit a történelemben, ami Jézus Krisztushoz hasonló lenne, vagy megközelítené az evangéliumokat. Sem a történelemben, sem az emberiségben, sem a korokban, sem a természetben nem láttam olyat, amit ehhez tudnék hasonlítani, vagy ami magyarázatot adna minderre.”
Úgy gondolom, kétféle ember létezik: aki időben felismeri, hogy az ereje véges és aki csak az élete végén érti meg. Amikor a szívünk utolsó dobbanásának zöreje is elhallgat, mindannyian ugyanolyan gyengének fogunk bizonyulni!
A barátomnak igaza volt!!! A kereszténység valóban a gyengék menedéke, ahol a gyengeségét elismerő teremtmény a teremtőjéhez fordul erőért. Úgy ahogy Bonaparte Napóleon, vagy az 1800 évvel korábban élt Pál apostol is:
„…mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős.” 2 Korinthus 12:10
Jézus Krisztus evangéliuma mindannyiunkat hív, hogy nézzünk szembe a gyengeségünkkel és kérjük bizalommal Istentől azt az erőt, amelyet Ő szívesen kínál mindenkinek, hogy végül a gyengeséget erővé, a halált feltámadássá, a végső vereséget örök győzelemmé változtassa.
„Amikor eltemetjük a holttestet az egyáltalán nem szép látvány. De amikor feltámad, dicsőséges lesz! Amikor eltemetjük, semmi erő nincs benne már. De amikor majd feltámad, telve lesz erővel!”
1Korinthus 15:42,43
Szerző: Kálmán Ernő
Napóleon idézetek: https://biblehub.com/…/the…/napoleon_bonaparte.htm
